macska...

Szerintem hozzánk kihalásos alapon jönnek a macskák. Elterjed köztük a hír, hogy szegény Bandi megboldogult, üresedés van. Közszájon forog: ott jó a koszt, van grillpipimell, gourmet konzerv , és a többi nyalánkság.
Így történt, hogy hozzánk került egy fehér cica, akinek kicsi csengettyű és a picur kapszula volt a nyakában. Eleinte csak jött, körbenézett, majd elment. Aztán egyre több időt töltött nálunk, bent aludt éjjel. Kinyitottuk a kis kapszulát a nyakában, így kiderült, hogy merre laknak a gazdái. Nos, a másik sarkon. Becsöngettem, elmondtam, hogy itt a cica, párszor átjöttek érte a gyerekekkel, hazavitték, de ő mindig visszajött. Mint kiderült, ők nem engedik be a házba, mi viszont igen. Jól érzi magát nálunk.
Valamelyik nap simogattam és éreztem, hogy valami gübics van a farkán, amit fájlalt, másnap pedig sántikálva érkezett, sebbel a mancsán (mint kiderült verekedett, harapás nyom volt mindkettő, kandúr a lelkem )) ).
Irány az állatorvos. Mivel cukisága mellett hisztérika is tud lenni, a doktornő azt mondta, hogy a sebeit csak úgy tudja ellátni, ha bebódítja (mert le kell borotválni is).
Na: bódítás, beretválás, sebellátás, bolha- és féregírtás, írd és mondd, 18.500.- forintba került. Már épp kezdtem elfelejteni, hogy milyen horribilis összegeket kérnek az állatorvosok. Követek a facén állatokat mentő alapítványokat, döbbenetes, hogy az emberek mit képesek tenni az állatokkal, kínozni vagy épp éheztetni őket. Sokan rakják ki forgalmasabb helyre a kutyát, macskát (hátha valaki elviszi), néha az állatorvosi árakat nézve nem csodálkozom ezen.

...és nyakában a lábával szundizik ))).