hm....

Ha annyi húszezresem lenne ahány blogot bezártam ill. nyitottam az évek folyamán, akkor biztosan vehetnék egy jó vastag , nehéz és kellemesen széles arany karkötőt magamnak , csakúgyosan.
Az utóbbi pár évben már elszoktam attól is, hogy piszkáljanak, bacctassanak olyanok, akik nem is ismernek, ennek ellenére ítéletet alkotnak rólam, a lelkiismeretemről etc.etc.. Vagy inkább úgy mondanám, nem bosszant, inkább nem érdekel. Törölni meg nem akarok, az nem az én világom. Ha pedig erre az írásaim alapján jöttek rá, akkor mindenképp bennem van a hiba. Pedig bárki meglássa, vannak olyanok, akiknek minden izé nélkül kölcsönadnám a nari dzsekimet...egy röpke időre persze))), mintegy bizonyítandó, hogy hatalmas szívem van. Ennyit a nyavalygásról.

Lassan összekászálódunk és kimegyünk a Gourmet Fesztiválra a Millenáris parkba, utána kemencés sütésre vagyunk hivatalosak, amit nem bánnám ha elmosna az eső és vihar))), egy dög vagyok))).
Már tegnap bepácoltam ezt a darabka összetekert és kötözött szalonkát, amit este megsütünk a kemencében (ill. kettőt, mert van még egy), a végeredményről nem ígérek képet.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszöntsem blogom csekélyke létszámú , eddig pontosan kettő, de annál kitartóbb, örökös olvasóit.